2018. február 11., vasárnap

Colleen Hoover - It ​Ends with Us – Velünk véget ér - Edina kritikája

Sziasztok! Nem nagyon lehet szavakkal elmondani a rajongásomat az írónő iránt. Mégis úgy döntöttem, írok pár sort az újabb remekművéről. Nagyon nehéz volt, higgyétek el. Ez nem csak egy kis egyszerű romantikus sztori. EZ TÖBB ANNÁL! Brutális valóság, szívfacsaró arcon csapás, csak úgy osztogatja a pofonokat. Egy szerencsétlenül csodás könyv.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Colleen Hoover
Címe: It ​Ends with Us – Velünk véget ér
Kiadta:  Könyvmolyképző kiadó
Mikor?: 2017
Hány oldal?: 424
Fülszöveg: Néha ​az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.
Add át magad a reménynek!


A könyv borítója csodaszép és sokatmondó, bár erre én is csak a könyv végén jöttem rá. Nem is bánom, hogy nem terveztek neki más borítót. Nagyon elgondolkodtató regény, drámaira, romantikusra és különlegesre sikeredett.
Főszereplőnk Lily, aki az édesapja temetése után ismeri meg Ryle-t a sikeres idegsebészt egy háztetőn. Aztán itt van nekünk Atlas, aki egy hajléktalan fiú volt, de Lily életében nagyon fontos szerepet játszott. 

„Ússz és evezz. 
Ússz és ússz és ússz és soha ne hagyd abba, amit csinálsz.“

Együtt éreztem a karakterekkel, nagyon mélyre hatott ez a könyv, merem állítani, hogy a LEGISLEGJOBB Hoover regény, amit valaha olvastam. Nagy űrt hagyott bennem a könyv, úgy imádnám, ha még lenne folytatás, tudom, hogy le van zárva a kötet, de akkor is vágyom ráááá. :/ Könnyfakasztó.
Lily egy műsorvezetőnek, Ellen DeGenersnek írt és címezett leveleket, de soha nem adta fel, csak leírta benne a gondjait és bánatát. Volt olyan érzésem olvasás közben, hogy gyűlölök mindenkit, aztán imádlak és pár perc múlva megint összetörte a szívem, de köszönöm Hoover és KMK, hogy lehetővé tettétek elolvasni ezt a csodát. ( Na és Reniről se feledkezzünk meg, ő adta kölcsön, hálám örökké üldözni fog. :D ) Meg sem tudom számolni egy kézen, hogy hányszor itattam az egereket, miközben olvastam.  És az utolsó szó, hát ott kb. ripityára törtem.  A kendőzetlen igazság pedig az volt, hogy jesszusimádomeztakönyvetnincsenekszavaimsokpofontkaptamelvesztemdeakkorisezalegleg.

"- Rá ne lépj az orrodra…tudod mit csinálj, ha rossz napod van?
– Nem tudom, mit csináljak… 
– Ússz és evezz, ússz és evezz, ússz és ússz és ússz és úszkálj, nem tehetsz mást csak ússz, ússz… 
– Ne dalolj… 
– Imádok úúszni, úszni jóó, ó, vár a tenger… 
– Szenilla, ha nem hagyod abba, az őrületbe kergetsz a daloddal! 
– Bocsi…"

2018. február 3., szombat

Juhász Gergely - Ütközés - Renike kritikája

Sziasztok! Ma egy olyan regényről lesz szó, amelynek története remélem rengeteg emberhez eljut majd, mert kihagyhatatlan olvasmány. A könyvet még januárban olvastam, de már most tudom, hogy ennél a könyvnél nem fogok jobbat olvasni ebben az évben.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Juhász Gergely
Címe: Ütközés
Kiadta:  XXI. Század kiadó
Mikor?: 2017
Hány oldal?: 336
Fülszöveg: Tíz ​éve azt mondták róla: ő lehet a következő Jay Leno.
Később azt mondták rá: gyilkos.
Shawn Graham, a fiatal televíziós showman, ígéretes karrierje elején tragikus kimenetelű autóbalesetet okoz, amelyben három ember életét veszti, egy pedig – Martha Tyler – örökre lebénul. Shawn összeroppan a szerencsétlenség súlya alatt, és öngyilkos akar lenni. Börtönbüntetésének letöltése után megtudja, hogy Martha Tyler létrehozott egy alapítványt, amivel nehéz sorsú, széthullott családokat támogat. Az extévésztár titokban összegyűjt egymillió dollárt, és elhatározza: mielőtt végez magával, személyesen viszi el a pénzt Martha Tylernek, hogy bocsánatot kérjen tőle.
Los Angelesből New Yorkba utazva olyan emberekkel kerül kapcsolatba, akikkel más körülmények között sosem találkozott volna. Így ismerkedik meg egy fiatal pincérnővel, aki titokban könyvet ír, egy tizenöt éves lánnyal, aki megpróbál felkészülni gyógyíthatatlan betegségben szenvedő barátnője halálára, és egy bűnözővel, aki az orosz maffia szorításában egy újabb, minden eddiginél komolyabb bűncselekményre készül. Útjaik egy ponton keresztezik egymást, és bár csak néhány órát töltenek együtt, hatalmas fordulatot vesz a sorsuk.

A könyv azzal a pillanattal nyit, amikor megtörtént a tragédia. Nem tartott sokáig, ahogyan a valóságban sem kell sok egy balesethez. Elég egy másodperc, hogy megváltozzanak a dolgok, hogy emberek haljanak meg és életek menjenek tönkre.
Ezután tíz évet ugrunk az időben. Tíz éve történt meg ugyanis az a baleset, amelyben életét vesztette három ember, és amely az életben maradt Shawnnak és Marthanak örökre megváltoztatta az életét. A nő elvesztette a férjét és két gyermekét, Shawnt pedig teljesen tönkretette lelkileg. A férfi börtönben is ült ezalatt a tíz év alatt. Már csak az a gondolat tartja életben, hogy személyesen adja oda az évek során összegyűjtött pénzt Marthának, és az általa létrehozott alapítványnak, amelyben olyan családoknak segítenek, ahol valamilyen baleset következtében veszítették el szeretteiket.


Shawn megérkezik a városba és betér az egyik kis kávézóba, ahol megismerkedik pár emberrel. És ez a pár ember adja a történetet magát. Megismerjük a sorsukat. A szereplőkről fokozatosan derülnek ki a dolgok, és bizony nem egyszerű a helyzetük. Nem szeretnék spoilerezni, mert nem akarom elvenni a történet varázsát, de annyit talán elmondhatok, hogy mindegyik karakter kellően kidolgozott volt és életszagú.

Kedvenc szereplőm Lana volt, aki a Welcome Home kávézó pincérnője. Az ő és a Shawn között kialakult kapocs a regény legerősebb része számomra.
A főszereplőt is nagyon megkedveltem és meg is sajnáltam. De természetesen erről sem szeretnék többet leírni, mert ezt a történetet olvasni kell, és fokozatosan kell kiismerni a karaktereket, nem szabad azonnal megbélyegezni őket.

Rengeteg gyönyörű gondolat található meg a könyvben, nekem talán az a kedvencem, amikor a "hídemberekről" van szó.

"- Még sosem hallottam ezt a szót. Kik azok a hídemberek?
- Emberek jönnek és mennek az életünkben. Vannak átutazók, akikkel csak kevés időt töltesz együtt, de talán éppen akkor találkoztok, amikor kell. Segítenek, aztán továbbállnak. Ennyi a dolguk: hogy megmutassák neked az utat, és átvigyenek a hídon, az egyik partról a másikra". 

A történet vége és a lezárása tökéletes. Az író jobban nem is oldhatta volna meg. Nagyon sok múlik azon, hogy az ember kedvencet könyvet avasson, és mondanom sem kell, ebben a lezárásnak van a legnagyobb szerepe. Mert lehet jó egy könyv, ha a vége elront mindent. Itt szerencsére nem ez történt. Bátran kijelenthetem, hogy kedvenc könyveim listája egy újabb drágasággal gyarapodott, és külön öröm számomra, hogy egy magyar író tollából született meg ez a történet. Nem kell mindig külföldi írók könyveit olvasni ahhoz, hogy gyöngyszemeket találjunk.
Ajánlom mindenkinek, mert nagyon elgondolkodtató történet a megbocsátásról, az életről, a reményről. Napokig képtelen voltam kiverni a szereplőket a fejemből.