2017. augusztus 31., csütörtök

Kedvenc borítóim - Edina

Sziasztok! Gondoltam, összegyűjtöm a kedvenc könyvborítóim.
Íme:

Jay Asher - Tizenhárom okom volt



Legelőször a borítója fogott meg, azért is rendeltem meg. Amit pedig "alatta" találtam, egy CSODA. Kár lett volna kihagyni.

Kerstin Gier - Silber

Nagyon sokáig visszataszítónak találtam ezt a borítót. Aztán rászántam magam, hogy el kell olvasni. Nagyon illik a könyv történetébe, főleg a 2. résznek a borítója. Már várom a trilógia utolsó részét, tuti, hogy az is ilyen különlegesség lesz.

John Green - Csillagainkban a hiba


Ah. Az első kiadás borítójával olvastam először. Ha olvastátok a blogon a kritikát róla tudjátok, hogy ez a kedvenc könyvem. Na és ez a filmes borító, libabőrös vagyok. Egyszerűen IMÁDOM.

Josh Malerman - Madarak a dobozban


Ez olyan találó lett, élveztem, hogy lyukas a borító, még át is kukucskáltam rajta. Josh Malerman könyveinek rabja vagyok.

Nicholas Sparks - Az utolsó dal


Bevallom őszintén, a filmes borító nekem személy szerint nem tetszik. Ez a mostani viszont igen, tükrözi a könyv hangulatát. Az egész regény, ilyen, hát, nem is tudom magam kifejezni, el kell olvasnotok.

2017. augusztus 27., vasárnap

Scott Hawkins - Az ​Égett-hegyi könyvtár - Renike kritikája

Szép napot mindenkinek! Ma egy olyan könyvről hozok értékelést, amit reményeim szerint majd ti is a kezetekbe kaptok valamikor, mert kár lenne kihagyni. Először is szeretném megköszönni a Fumax kiadónak, hogy lehetőséget adtak a könyv elolvasására.
Ennek a történetnek sokkal több figyelmet kellene kapnia, mert zseniális. Én még ilyet nem olvastam, annyira beteges, de jó értelemben. Betegesen jó. Most pedig csak ömlengeni fogok róla, mert HIHETETLENÜL SZUPERÜL ZSENIÁLIS és a többi!

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Scott Hawkins
Címe: Az ​Égett-hegyi könyvtár
Kiadta:  Fumax kiadó
Mikor?: 2016
Hány oldal?: 390
Fülszöveg: EGY ​ELTŰNT ISTEN.
EGY KÖNYVTÁR AZ UNIVERZUM TITKAIVAL.
EGY NŐ, AKI TÚL ELFOGLALT AHHOZ, HOGY ÉSZREVEGYE MEGKÖVÜLT SZÍVÉT.
Carolyn alig különbözik a körülötte élő emberektől. Szereti a guacamolét, szeret rágyújtani és steaket enni. Tudja, hogyan kell használni a telefont. A ruhák néha ugyan kifognak rajta, de a karácsonyi pulóverből, biciklisnadrágból és lábmelegítőből álló szerelése komoly sikert arat.
Elvégre régen ő maga is átlagos amerikaiként élt.
Ez persze már nagyon régen volt. Még azelőtt, hogy a szülei meghaltak. Azelőtt, hogy más gyerekekkel együtt befogadta őt egy férfi, akit csak Apának hívtak.
Carolyn azóta nem sokat járt odakint. Adoptált testvéreivel együtt Apa ősi szokásainak megfelelően nevelkedtek: Könyvtárának könyveit tanulmányozták, és megtanulták Apa hatalmának néhány titkát. Néha pedig azon tűnődtek, kegyetlen tanáruk titokban nem maga Isten-e.
Ám Apa váratlanul eltűnt, és a titkait tartalmazó Könyvtár a teremtés feletti hatalom erejével együtt őrizet nélkül maradt.
A hatalmat maguknak akaró, kegyetlen ellenségek sorakoznak fel Carolyn ellen, akiknek ereje messze meghaladja az övét.
De ő számolt ezzel.
Az egyetlen gond csak az, hogy miközben egy új Isten megteremtéséért harcol, megfeledkezik azokról a dolgokról, amelyek emberré teszik őt.
Neil Gaiman és Joe Hill találkozása egy lenyűgözően eredeti, rémisztő és sötét humorú dark fantasyben. Felejthetetlen karaktereivel, sokkoló történetével Az Égett-hegyi Könyvtár egyszerre elborzasztó és frenetikus, agyzsibbasztóan idegen és szívszorítóan emberi.



Kezdjük a borítónál. A kiadó nem az eredeti borítóval hozta a könyvet. Az eredeti sem volt olyan rossz, de bevallom, a könyv olvasása közben rájöttem, hogy a magyar sokkal jobban passzol. A főszereplőnk, Carolyn látható rajta, meg két másik fontos szereplő. Igen, az oroszlánok is fontos szereplők. Örülök, hogy ezt a megoldást választották. Aki a borító miatt nem látott eddig hozzá a könyvhöz, az gyorsan pótolja be. Ne az alapján ítélje meg a könyvet!


Már az első pár oldal után tudtam, hogy ez nem egy szokványos kis történet. Azonnal belevág a közepébe, megismerjük Carolynt, aki "könyvtáros", bár ez a fogalom egy kicsit mást takar, mint amit ez alatt elképzelünk. A nőt még gyerekként magához vette Apa, több másik gyerekkel együtt. Apa a "Könyvtár" tulajdonosa, és mindegyik gyereknek átadott valamit az évek során a tudásából. Carolyn a nyelveket tanulta, beszéli az összeset, értsd: az összeset, emberi és állati nyelveket, mindet!

Az eredeti borító
A többi "könyvtárosnak" is van valami különleges képesítése, vagy ahogy a könyvben mondják, katalógusa. Ezek olyan dolgok, amit csak ők tudnak megcsinálni, mert Apa mindenkinek mást tanított. Például David a kegyetlen gyilkoláshoz ért, Margaret el tud jutni a holtak világába, van, aki gyógyítani tud, vagy éppenséggel a matematikához ért kimagasló és még annál is magasabb szinten. Így élnek ők, elkülönülve a világtól, ebben a közösségben. Persze néha ki kell lépniük a külvilágba, de az is gondot okoz nekik, hogyan kell normálisan felöltözködni, vagy más hétköznapi dolog, amit képtelenek helyesen csinálni.
Aztán Apa eltűnik, a könyvtárosok pedig valamiért nem tudnak visszamenni a Könyvtárba, pedig meg kellene találniuk Apát. Itt kezdődik a történetünk, de közben fokozatosan megismerjük a múlt eseményeit is a különböző fejezetekből, amelyekben többet megtudunk Apáról is, meg a többiekről. Bevallom, Apa karakterét gyűlöltem, nem tudtam felfogni, hogy volt képes olyan szörnyűségeket tenni ezekkel az ártatlan gyerekekkel. Egyszer például élve megsütötte az egyik szereplőt egy óriási "grillezőben" és ez még nem a legdurvább dolognak számít. De aztán amikor befejeztem a könyvet, már nem utáltam. De most sem szeretném lelőni a poént.


A könyv végtelenül okosan építi fel a cselekményt, és néha az apró, félmondatos utalások még nagyon sokat fognak számítani a végére.
Imádtam a szereplőket, főleg Carolynt, Stevet és Erwint, meg az oroszlánokat. El sem tudom hinni, hogy én ezt a könyvet eddig miért nem olvastam. A harcjelenetek ugyan elég brutálisan vannak leírva, de örülök, hogy így oldotta meg az író az egészet. Igazából nem nagyon szeretnék leírni bővebben semmit a történetről, mert ezt olvasni kell. Nincs is annál jobb, mint amikor az apró morzsákból próbáljuk összerakni, hogy akkor most mi is a helyzet, és fokozatosan többet és többet kapunk, majd végül leesik az állunk, hogy mégis mi történt itt. Így tudnám legjobban jellemezni a könyv olvasását.
Olyan gyorsan pörögnek az események, hogy alig tudtam letenni, pár nap alatt elolvastam. A könyv utolsó száz oldala pedig maga a tökéletesség volt. Zseniális, ahogy minden csavar a helyére kerül. Nem számítottam ilyen befejezésre, de hatalmas gratuláció az írónak, hogy így oldotta meg a lezárást.
16 éves kor alatt meggondolnám az olvasását, a brutális jelenetek részletessége és hiteles leírása miatt, de persze ez egyéntől függ, mennyire bírja az ilyesmit. Mindenki maga tudja. Mindenesetre aki szereti az akcióban gazdag, rejtélyes és végtelenül okos történeteket, véres jelenettel "ízesítve", annak erősen ajánlom, hogy ezt a könyvet se hagyja ki.

Rajongói alkotás a szereplőkről
Köszönet tehát a Fumax kiadónak a lehetőségért!
Az idézetes képeket, csakúgy, mint általában, most is én készítettem. :)

Második nyomtatásban megjelenő borítótervem: Greff Magdi - Húzós szerelem (Renike)

Sziasztok. Aki a blog Facebook oldalát követi, az láthatta, hogy a napokban az én borítótervemet választotta a kiadó Greff Magdi hamarosan megjelenő könyvéhez, a Húzós szerelemhez.
Nagyon boldog vagyok, hatalmas siker ez számomra. Alig várom, hogy megjelenjen a könyv. Gondoltam, itt is megosztom veletek a hírt. :) Addig is itt a borító, meg a fülszöveg.


Fülszöveg: 
Réka kajakozik, és állatorvosi egyetemről álmodik, ám a szocializmus alatt egy dezertőr gyereke az utolsó, aki bejuthat egyetemre.
Egyetlen esélye a sportösztöndíj, és egyetlen dobása egy verseny Belgiumban.
A csapattal tart egy furcsa, örökké jegyzetelő fickó, és egy undok orosz versenyző.
Képes lesz Réka megnyerni a versenyt, ahol a jövője a tét?
Ha mindez még nem lenne elég, feltűnik a színen Szőke, egy vagány új sporttárs, de Ádám, a régi barát is másféle érdeklődést mutat.
Melyikük a nagy szerelem?
Réka izgalmas utazásra indul, ahol nem csak a vízen kell helyt állnia, de a szívügyekben is, mert nem minden az, aminek látszik, egy olyan korban, ahol minden szóra vigyázni kell.

2017. augusztus 26., szombat

Rojik Tamás - Befogad ​és kitaszít - Renike kritikája

Sziasztok! Ma egy nagyon különleges és csodálatos történetről olvashattok a blogon. Először is szeretném megköszönni az írónak, Rojik Tamásnak, hogy volt olyan kedves, és biztosított nekünk egy példányt a könyvéből. Hálásak vagyunk neki!

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Rojik Tamás
Címe: Befogad ​és kitaszít
Kiadta:  Napkút kiadó
Mikor?: 2016
Hány oldal?: 126
Fülszöveg: Egy péntek estén az anyám a vacsoránál nagyon komolyan azt mondta, hogy a követező pénteken el fogom kísérni őt balettórára, hogy nőiességet tanuljak, ahogyan a hozzám hasonló úri hölgyeknek illik. Az eltelt évek ellenére is meglepett a vaksága. Gondolkodtam, melyik reakciót válasszam. Földhöz vághattam volna a levest, üvölthettem volna, nagyon halkan nemet válaszolhattam volna, és akkor elegánsan felmegyek a szobámba, de sejtettem, hogy fordulóponthoz érkeztem, valamin változtatnom kell. Apám látta a hezitálásomat, óvatosan húzta maga felé a törékeny tárgyakat, de megszólalni nem mert.


A könyvre a moly.hu-n akadtam rá, azt hiszem, valaki ajánlotta hozzászólásban, hogy milyen jó is. Rákerestem és már akkor tudtam, hogy ezt a könyvet nekem írták. Higgyétek el, megérzem előre az ilyesmit. És természetesen most sem tévedtem a megérzéseimmel kapcsolatban.
Először persze sikerült elfelejtenem a könyv címét, és egy délutánt komolyan azzal töltöttem, hogy a moly-hu-n kerestem a könyvet, egy csomó listát átnéztem, amíg végre megláttam az ismerős, szürke borítót. Ilyen kalandokat éltem át, már az olvasás előtt is. Persze most már nem követem el ezt a hibát, sosem fogom elfelejteni a címét.

Köszönjük szépen, így még jobb volt olvasni :)

A könyv rövidnek mondható a maga 126 oldalával, de én egyszer sem éreztem volna, hogy nem bontakozott ki kellően a történet. Nem maradt hiányérzetem a könyv elolvasása után, mert minden megvolt benne, ami ahhoz kell, hogy egy kerek történetet kapjunk.
A történet egyik főszereplője Bence. Az ő fejezetei a múltból indulnak, a srác gyerekkorától kezdve, fokozatosan haladva előre az időben. Így bontakozik ki előttünk az élete fejezetről fejezetre. A másik főszereplőnk Noémi, akinek fejezetei már a jelen eseményeit mutatják be.
Az, hogy váltakozunk a múlt és a jelen között, a fiú és a lány fejezetei között gördülékennyé teszi az olvasást. Egyszerűen nem lehet letenni a könyvet.


Bence egy olyan fiú, akinek nehezére esik az emberek között lennie, mert valahogy képtelen kimutatni az érzéseit. Az óvodát, majd az iskolát is úgy sikerül átvészelnie, hogy azt teszi, amit másoktól lát, ellesi a mozdulataikat. Nem könnyű tehát a fiú élete.
Noémi egy olyan lány, akinek mindene megvan. Csak neki kialakított saját lakrész, drága bútorok, mégsem boldog. Egyedül akkor érzi magát jobban, ha különc hobbiját műveli: amikor a városi turisták fényképeket készítenek, amelyeken ő is látszódik valamennyire, neki muszáj megszereznie a fotót. Nem számít, ha csak a lába széle, vagy épphogy valamelyik testrésze látszódik a képeken, csak legyen rajta valahogy, és a lényeg, hogy ezek véletlenül elkapott pillanatok legyenek. Lehet, hogy ez most egy picit furán hangzik, de nekem elhihetitek, nem az, ha megismerjük a szereplőket. A lánynak már szép gyűjteménye van az ilyen fényképekből, a világ különböző tájairól. Miután megszerezi ezeket a felvételeket, nem egyszer bonyolódott már egy éjszakás kalandokba a fénykép készítőivel is.


Van tehát két szereplőnk, akiknek az életéből hiányzik valami. Nem árulok el sokat, ha elmondom, hogy ez a valami, ami hiányzik, egyszer csak megtörténik, és a szálak, meg az események összefonódnak. (Azért mégiscsak sikerült úgy leírnom, hogy ne legyen annyira spoileres. :D )
Ez valóban nem egy szokványos szerelmes történet, de azért mégiscsak az. És nekem most nagyon hiányzott egy ilyen élmény, ezekkel a különleges és szerethető karakterekkel.



Mindig keresem az ilyesfajta történeteket, amik nem szokványosak, kitűnnek a többi közül és itt mindent megtaláltam, amit szeretek. Olvasás közben eszembe jutott a kedvenc könyvem, a Szonáta gordonkára és kávédarálóra, hogy talán ahhoz tudnám a legjobban hasonlítani, ha választanom kellene az eddigi olvasmányaimból. Ugye, már ebből is látszik, mennyire is jó ez a könyv, és milyen élményt nyújtott, hogy azonnal a kedvencemhez hasonlítom. Szándékosan nem árultam el olyan sokat a történetről, de azért próbáltam kiemelni a lényeget. Szeretném, ha minél többen követnék a példámat, és elolvasnák Bence és Noémi történetét és maguk is megbizonyosodnának róla, hogy ez egy különleges és jó könyv. Azt még ki kell emelnem, hogy a főszereplőkön kívül voltak mellékszereplők is természetesen. Nagyon bírtam Noémi fogorvos apukáját, és legjobb barátját, Márkot. A mellékszereplők még színesebbé és teljesebbé tették számomra a könyvet.


Bónusz: A könyvben ezt a dalt énekelte Noémi egyszer, a fürdőben és muszáj volt beillesztenem a kritika végére, mert én is nagyon szeretem a dalt. Mindig a kedvenc sorozatom, a Supernatural jut róla eszembe, ott ismertem meg. Olyan boldog voltam, amikor megláttam a könyvben. :)



Nem győzőm meghálálni elégszer az írónak, hogy lehetővé tette a könyv elolvasását. Nekünk ez nagyon sokat jelent. :)

Az író weboldalán még több minden megtalálható, többek között érdekes videók a szereplőkről és az is, hol lehet megvásárolni a könyvet. Katt ide érte.

A kritikában található képeteket én készítettem/szerkesztettem. :)

2017. augusztus 24., csütörtök

Tíz könyv, aminek a megjelenését már nagyon várunk

Közeleg az ősz és ilyenkor a könyvmolyszívek újra felélednek a sok könyves újdonság láttán.
Edinával összegyűjtöttük, melyik könyvek megjelenését várjuk már nagyon. Persze, nem sikerült az összeset belesűrítenünk ebbe a tízbe, csak egy kis töredékét, de így is nagyon ütős lett a lista.

Renike:

1. Sarah J. Maas - Empire of storms
Üvegtrón 5. része
Könyvmolyképző kiadó


Nem tudom, hogy belefér-e még az idei megjelenésekbe, de muszáj volt legelsőként megemlítenem, mert a kedvencemet nem hagyhatom ki. Imádom az Üvegtrón sorozatot, már százszor elmondtam, de elmondom ezerszer is, ha kell, hogy mennyire elrabolta a szívem. Teljesen levett a lábamról, és még most se nagyon tértem magamhoz az utolsó rész után. Alig várom, hogy megtudjam, hogyan folytatódik tovább a drágaságaim sorsa. ♥ 

2. Sarah J. Maas - A court of mist and fury
(Tüskék és rózsák udvara 2. rész)
Könyvmolyképző kiadó


Hasonlóan, mint az előbb már említettem, itt is alig várom, hogyan alakul tovább a cselekmény. Annyi jót hallottam már róla, és az első rész után nehéz kivárni a megjelenést. Szerencsére már nem sokáig kell.

3. Jenny Han - P.S. I still love you
A fiúknak, akiket valaha szerettem 2. része
Könyvmolyképző kiadó


Imádtam Lara Jean történetét, az egész könyv egy édes, imádni való cukorbomba. Már nagyon várom, hogy olvassam a második részt. Kíváncsi vagyok, milyen helyzetekbe keveredik a főhősnőnk.

4. Colleen Hoover - It ends with us
Könyvmolyképző kiadó


Már régóta szemezgetek ezzel a könyvvel, és amikor láttam, hogy magyarul is megjelenik, nagyon megörültem. Imádtam az írónő Hopeless - Reménytelen című regényét, biztos vagyok benne, hogy ez sem fog csalódást okozni.

5. Kelly Oram - Happily ever after
(Cinder és Ella 2. rész)
Móra


Úgy hallottam, ez a regény is érkezni fog valamikor magyarul. Muszáj volt beletennem, mert az első rész tökéletes volt. Alig várom, hogy olvassam.

Edina:

1.  Kerstin Gier - Silber - Az álmok harmadik könyve
Könyvmolyképző kiadó


Tavaly karácsonyra kaptam meg a trilógia két kötetét, ami nagyon elnyerte a tetszésem, már kritikát is írtam róla. Úgy hallottam októberben fogják kiadni, remélem így is lesz, mert nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz a sors Liv életébe.
 „Ha a végére akarok járni ezeknek a titokzatos álmoknak, ki kell nyitnom.“

2. Samantha Young - Before Jamaica Lane
(Dublin street 3.)
Könyvmolyképző kiadó


A Dublin Street harmadik részére már nagyon régóta várakozok. Az első rész Jocelynről szólt, a folytatás pedig Johannaról, Joss barátnőjéről. Jó kis történet, ajánlom azoknak, akik szeretik a pikáns történeteket.

3. Róbert Katalin - Ami a szemnek láthatatlan
Könyvmolyképző kiadó
Mivel az arany pöttyök könyveket is imádom, így a Kezdjetek el élni című regény is a kedvencem lett. Érdekel, hogy mit rejteget ez a történet, úgyhogy remélem minél hamarabb foghatom a kezembe. 

4. Greff Magdi - Húzós szerelem
Könyvmolyképző kiadó
Az a pár sor, amit eddig olvastam a könyvről máris elrabolta a szívem. Szeretem az olyan történeteket, amik még a múlt században játszódnak. Én is mindig az állatorvosi egyetemről álmodtam kiskoromban, de azóta ez kicsit másképp lett, most már inkább az orvosi egyetemről álmodozok. Nagyon drukkolok Reninek, hogy az ő borítójával adják ki. :*

(R: Köszönöm szépen a drukkolást, Edina, és is nagyon izgulok.)

5. Lylia Bloom - Ne mondd, hogy szeretsz
Könyvmolyképző kiadó

A Védtelenül című regény nagyon jól kidolgozott, érett, élő könyv. Minden tiszteletem az írónőé. Biztos vagyok benne, hogy a következő is ennyire jó lesz. Már várom!

Ennyi lett volna, reméljük, hamarosan a kezünkbe foghatjuk ezeket a csodácskákat.

Sarah J. Maas - Tüskék és rózsák udvara - Renike kritikája

Sziasztok! Ma egy olyan könyvről hozok értékelést, amiről már nagyon sok jót hallottam. Örök hála Manni barátnőmnek, akitől megkaptam ezt a csodálatos regényt. Tudni kell rólam, hogy az Üvegtrón elolvasása óta hatalmas rajongója vagyok az írónőnek, mert amit ott csinált a zseniálisan megalkotott cselekménnyel, a szerethető karakterekkel és a lenyűgöző világgal nem volt semmi. De már az Üvegtrón elolvasása előtt is láttam különböző csoportokban és blogokon, hogy milyen népszerű is a Tüskék és rózsák udvara. Tudom, néha nem minden a népszerűség, olvastam már én is olyan könyvet, ami túl volt dicsérve, de nem tudtam megérteni, hogy miért. Szerencsére itt nem ez volt a helyzet. A Tüskék és rózsák udvara nem okozott csalódást, mert minden megvolt benne, amit az Üvegtrónban annyira szerettem.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Sarah J. Maas
Címe:  A ​Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara
Kiadta:  Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Mikor?: 2016
Hány oldal?: 512
Fülszöveg: A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.
A Kristen Cashore és George R. R. Martin rajongók imádni fogják.
Szexi, akciódús sorozat első kötete.

Minden új fejezet ilyen gyönyörű oldalakkal köszönt be

Feyre nagyon szerény körülmények között él egy kis kunyhóban az apjával és két nővérével. A lány feladata az élelem beszerzése, ezért ha ő nem vadászna, a családja már régen éhen halt volna. Nem volt ez mindig így, csak az apja rossz befektetései miatt eladósodott a család. A cselekmény kezdetekor Feyre éppen vadászik. Ezen a vadászaton megöl egy farkast. Csakhogy ez a farkas nem közönséges farkas volt, és amiért a lány megölte, egy titokzatos idegen jelenik meg náluk, hogy a "szerződés" szerint járjon el. A titokzatos idegen egy tündér. Feyre, csakúgy mint minden halandó ember gyűlöli a tündéreket. Régebben háborúk is dúltak az emberek és tündérek között. Az idegen magával viszi a lányt a tündérek birodalmába.

"Úgy nem tarthatod meg a hatalmat, hogy mindenkinek a barátja vagy."

A tündért, aki elvitte a lányt Prythianbe, a tündérek birodalmába Tamlinnak hívják. Feyre egy idő után rájön, hogy nem minden úgy van, ahogyan korábban hitte, és lassan megismeri Tamlin és a tündérek világát. Ezek a részek nagyon tetszettek, mert mindig olyan szépen le volt írva a környezet, meg a különböző lények kinézete, hogy magam elé tudtam képzelni, milyenek is lehetnek. Az írónő zseniális, olyan fantáziavilágot alkotott megint, hogy minden elismerésem az övé. Az, ahogy fokozatosan bontakozik ki a két főszereplő kapcsolata, már megint eszméletlenül jóra sikeredett. És ekkor még csak a könyv felében járunk.


A tündérek birodalmában egy átok egyre több tündéren elhatalmasodik, és nem tudnak ellene tenni semmit sem. Gyűlnek az árnyak a birodalomban. Feyre és Tamlin nagyon közel kerül egymáshoz, de a tündér félti a lány épségét, ezért az utaik különválnak. Innentől már nem tudom úgy leírni az eseményeket, hogy ne ütközzek bele spoilerekbe. Annyit viszont elárulok, hogy a regény második fele nekem sokkal jobban tetszett. Újra jelen voltak az Üvegtrónból már megszokott, szuperül leírt "harcjelenetek". Izgalmas és rejtélyes volt a cselekmény, és a fordulatok megint nagyot ütöttek
Ki kell még emelnem, hogy Sarah J. Maas már megint beetetett engem. Ugyanezt tette velem az Üvegtrónban is. Elkezdek drukkolni egy párnak, aztán bumm, jön egy új karakter, aki mindent a romba dönt, amiről eddig azt hittem, hogy kell nekem. És ettől csak még jobban várom a folytatást, mert kíváncsi vagyok, hogy alakul a kettejük kapcsolata. (Ennél spoilermentesebben nem tudtam megfogalmazni. :D )


A regény a vége felé valósággal szárnyalt. Bevallom, nem számítottam ilyen befejezésre, de örülök, hogy így alakult. Tökéletes volt. Feyre van olyan erős karakter, mint Celeana az Üvegtrónból, és kíváncsi vagyok, a további két részben mi lesz a lány sorsa. Annyi biztos, hogy már tűkön ülve várom a folytatást, ami idén ősszel érkezik.

"Ne érezd magad rosszul, ha olyasmit csinálsz, ami örömet okoz."

Mindenkinek ajánlom, aki egy jól felépített fantasy-t szeretne olvasni, romantikával, humorral, izgalommal, rejtélyekkel és szerethető karakterekkel.
Annyit a végére elárulok, hogy a kedvenc karakterem Rhysand lett. Aki olvasta, gondolom tudja, miért. De Lucien-t is nagyon bírtam.
Nem lehet felpörgetni az időt a megjelenésig? :D

2017. augusztus 23., szerda

Josh Malerman - A ​végzet tébolyult kereke - Edina kritikája

Szép szerdai napot kívánok mindenkinek! A Fumax kiadó lehetővé tette számomra A végzet tébolyult kereke című könyv elolvasását, amit a híres Josh Malermannak köszönhetünk. Ez volt a harmadik könyv, amit tőle olvastam és megmondom őszintén az összes regénye alatt féltem és teljesen átadtam magam a történetnek, úgy éreztem én is részese vagyok a felfedezéseknek és kalandoknak egyaránt. Kíváncsi voltam a Madarak a dobozban után tud-e még egy ilyen thriller könyv ennyire jó lenni, de be kell látnom, hogy nagyon megbabonázott. Addig olvastam, míg már a fájdalomtól potyogtak a könnyeim este 11-kor.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Josh Malerman
Címe: A végzet tébolyult kereke
Kiadta:  Fumax kiadó
Mikor?: 2017
Hány oldal?: 296
Fülszöveg: Philip ​Tonka hat hónap kóma után tér magához. Senki sem tudja, mi történhetett vele – ugyanis teste összes csontja összetört. Halottnak kellene lennie, mégis él. És napról napra egyre több derül ki arról, hogy mi is történt vele…

A Danes együttes – Detroit üdvöskéi – tagjai az 1950-es évek derekára kiégtek, és inspiráció hiányában képtelenek újabb slágert szállítani a közönségnek. Kétségbeejtő helyzetüknek az amerikai kormány egyik ügynöke vet véget, aki különös megbízással keresi fel őket. Egy afrikai sivatagba kellene elutazniuk, hogy felderítsék egy rejtélyes és állítólag rosszindulatú hang forrását. A frontember, Philip Tonka irányításával a Danes tagjai hátborzongató utazásra indulnak a perzselő sivatagon át – egy olyan utazásra, amely Tonkát egy borzalmas, sötét titok hálójába viszi.

Josh Malerman az elképesztő sikerű Madarak a dobozban szerzőjének meghökkentő új regénye a pszichológiai horror olyan mélységébe merészkedik, ahol semmit nem hihetsz el, amit hallasz.

„– Vannak dolgok, amelyek rosszabbak egy új fegyvernél (…). 
– Mint például? 
– Mint például az illető, aki megépíti.“

1950-es éveket írjuk, egy rock banda szemszögéből ismerjük meg a problémát, ami egy HANG. Senki nem tudja, hogy honnan jön, mi vagy ki adja ki és miért van az, hogy megőrülnek tőle. Malerman ismét az érzékszerveinkkel játszik, csak most a fülünkről és a hallásunkról van szó. Nem nagyon szeretném elárulni és lespoilerezni a történetet, úgyhogy csak egy kevés morzsát árulok el.


„A zavarodottság olyasmi, ami életed végéig veled marad.“

Philip Tonka a Danes tagja egy kórházi ágyon ébred ápolónője, Ellen mellet, aki szemszögéből látjuk a jelen eseményeit. Tonka visszaemlékezik a felfedezésükre és így tudhatunk meg egyre több és több titkot a különös hangról és a Namib sivatagról. Dr. Szands, aki egy pszichopata orvos nagyon különös szereplő, igazi ördög. Mindenre nagyon kíváncsi, ezért megtesz bármit, hogy Philip gyorsan meggyógyuljon és összeforrjon az összes eltört csontja. A romantika sem maradt ki a könyvből, egy lassan kialakuló szerelmi szálról is olvashatunk.


A regény beváltotta a hozzá fűzött pozitív reményeimet. Izgalmas, rejtélyes és hátborzongató történet. Aki szereti a vérfagyasztó dolgokat bátran ajánlom ezt a könyvet, és a kezdő zongoristáknak is, EGBDF  ;-)
Utolsó sorban még egyszer szeretném kinyilvánítani köszönetünket a Fumax kiadónak a regényekért, nagyon jól esett, hogy nekünk, szlovákiai kezdő blogosoknak is küldtek ilyen csodákat.


„Az orvos a hadsereg tagja. 
– És most – mondja – hadd magyarázzam el, miért valami hihetetlenül nehéz dologgal állunk szemben. – Philip még nem tudta teljesen szemügyre venni a helyiséget. A látómezője széle homályos. Mióta van itt? Hol van? De az orvos nem válaszol meg efféle kimondatlan kérdéseket. – Ha csak a csuklóját és a könyökét törte volna el, arra juthattunk volna, hogy elesett, és szerencsétlenül ért földet. De eltörte a humerusát, a radiusát és az ulnáját is; az orsócsonti dudorjait, a hollócsőrnyúlványait, a pörgéit és kezének mind a huszonhét csontját. – Elmosolyodik. A mosolya azt üzeni, hogy Philipnek is osztoznia illene a derűjében. – Nem várom el, hogy az emberi test minden csontjának nevét ismerje, Philip, de a lényeg, hogy nem csak a csuklóját és a könyökét törte el. Hanem szinte mindenét.“

Én és a borítótervező pályázatok (Renike)

Sziasztok! Úgy döntöttem, jó lenne összegyűjtenem egy helyre, hogy milyen eredményeket értem el a borítótervező pályázatokon, mert szerencsére már egyre jobban gyarapodnak a döntős tervek.
Ebben a posztban megtalálhatóak azok a terveim, amelyek bekerültek a döntőbe. Bemásolom ide az írónők/írók véleményét is az adott munkámról, amennyiben írtak róla. :)
Nagyon büszke vagyok mindegyik döntős tervecskémre, de a legutolsóra vagyok a legbüszkébb. Akkor nyertem meg életem első pályázatát, és az én tervemmel jelent meg a könyv. :) ♥

Istók Anna - Éhes felhő a napot


Istók Anna: Ambrús Renátának több képe is esélyes volt, végül kettőtől nem bírtam megválni. Többen jelezték az oldalon, hogy nagyon jó a vörös szíves terv, a maga egyszerűségével és az izzó színekkel fejezi ki azt, amiről a regény (részben) szól: a kajáról és a szerelemről. A curry pedig igazi főszereplője a történetnek, szóval telitalálat. A másik terve a szerelemvirágos szintén nagy kedvencem, egyszerű, ízléses és rafinált.

Rácz-Stefán Tibor - Mikrofonpróba (5. hely)


Rácz-Stefán Tibor: A pályázat során több tucat olyan terv érkezett, amin egy mikrofon volt csupán. Bevallom, ezektől picid ódzkodtam, mert Leiner Laura Bexi sorozata is ilyen borítóval bír.
Viszont Ambrús Renáta terve annyira szép lett, és láthatóan annyi munka volt benne, hogy be kellett tennem a legjobb ötbe.

Greff Magdi - Húzós szerelem (2. hely)


Greff Magdi : Ambrús Renáta terve érkezett elsőként a pályázat elején és azóta is töretlenül az egyik kedvencem. Egyszerű, ötletes, világos. Ügyes megoldással, nem feltűnően utal a kajakozásra. Fiatalos, vagány kép. Emiatt a kép miatt sokáig gondolkodtam egy holtversenyes első hely kiosztásán, de azt hiszem ez nem lett volna igazságos.

Róbert Katalin - Ami a szemnek láthatatlan


Róbert Katalin: Ambrús Renáta két terve kerül ide, az egyik azért, mert megidéz egy jelenetet a könyvből, és nagyon passzol a hangulata, a másik megidézi A kis hercegben megjelenő, bolygóközi utazásokat és persze a romantikát :)

Fekete Judit - Az őrület határán - Kálmán Lili munkanélküli naplója



Fekete Judit: Ambrús Renáta terve. Mert ötletes, tetszik a betűtípus, feltűnő és úgy látom, népszerű is lett nálatok.

Lylia Bloom - Ne mondd, hogy szeretsz



Lylia Bloom: A lány itt is nagyon tetszik, és jó a cím betűtípusa is.

Lylia Bloom - Védtelenül
3. hely


Szurovecz Kitti - A sokszívű


Osvald Ajna - Aura - A ​láthatón túl


Szöllösi Kristóf - Acélszentek


Szöllösi Kristóf: Ez a kép érkezett elsőként a pályázatra, és bevallom, azóta sem tudtam kiverni a fejemből. Egyszerűen benne van minden: a magyar helyszín, a menő gázmaszk, a lángok, a hangulat, egyszerűen minden. Bár nagyon sok nagyon erős kép érkezett a pályázatra, nekem végül ez maradt a kedvencem. Igaz, az elején egy bő tíz percig azt hittem, Kylo Ren sisakja szerepel rajta, de arról az időszakról nem illik beszélni, azt hiszem. :D
 Ezúton is nagyon szépen köszönöm, hogy beküldted, és egyben gratulálok is.

Ezek voltak tehát az eddigiek, de nem tervezem, hogy leállok. Bízom benne, hogy sikerül megismételni a tavalyi sikert. Köszi, hogy elolvastátok. :)

2017. augusztus 16., szerda

Tommy Wallach - Akkor ​felnéztünk - Renike kritikája

Sziasztok! Mielőtt még belekezdenék a legújabb értékelésembe, szeretném megköszönni a GABO-nak, hogy lehetőséget adott a könyv elolvasására. Nagyon sokat jelentett nekem. Imádtam. De kezdjük az elején.

Alapadatok a könyvről:
Írta: Tommy Wallach
Címe: Akkor ​felnéztünk
Kiadta:  GABO
Mikor?: 2017
Hány oldal?: 432
Fülszöveg: Úgy tekintettünk egymásra, mint a sportoló, a könnyűvérű csaj, a lógós, a színjeles stréber. Aztán egy nap felnéztünk az égre, és minden megváltozott. A tévé azt harsogta, hogy két hónapunk maradt, mielőtt a Radar nevű aszteroida eléri a Földet. Két hónapunk maradt, hogy megszabaduljunk a skatulyáktól, leszámoljunk korábbi énünkkel, és valami többé váljunk. Olyanná, ami megmarad a világvége után is. Két hónapunk volt arra, hogy végre igazán éljünk.

Tommy Wallach Brooklynban élő zenész és író. Irodalmi és nem irodalmi szövegei a McSweeney's, a Tin House, a Wired, a Salon és egyéb folyóiratokban olvashatók. Elnyerte a MacDowell-ösztöndíjat, és zenei EP-je jelent meg a Decca Recordsnál, de fellépett már a New York-i Guggenheim Múzeumban is. Az Akkor felnéztünk az első regénye. A szerzőt a tommywallach.com oldalon lehet becserkészni; ugyanitt olvashatók írásai, és meghallgathatók zenei szerzeményei is.

"A legjobb könyvek egyáltalán nem olyan gondolatokról szólnak, amik benned még sosem merültek fel. Pont hogy olyasmikről van bennük szó, amiken mindig is töprengtél, csak épp sosem hitted, hogy másnak is eszébe jutottak. Amikor ezeket a könyveket elolvasod, rögtön nem érzed magad annyira egyedül a világban. Része leszel azon emberek kozmikus közösségének, akik eltűnődtek ezen a bizonyos dolgon, bármi legyen is az."

Ugye, mint már korábban említettem, gyengéim az apokaliptikus témájú könyvek, főleg azok, amelyekben valamilyen kozmikus katasztrófa van készülőben, ahogyan itt is. A Radar nevű aszteroida először csak egy jelentéktelen kék pontocska az égen, de aztán kiderül, a Halál közelít szélsebesen a Föld felé. 66,6 százalék az esély az ütközésre, ami egyet jelent a véggel. Ez adja meg a könyv alaphangulatát, ám mégsem ez a mű lényege. Sokkal többről van itt szó.


A történetet több középiskolás szereplőnk szemszögéből ismerjük meg. A legkülönfélébb emberekről szól, mégis sok bennük a közös.
Az egyik lány, Anita, ki akar törni a szülei által elképzelt jövőképből, és meg szeretné valósítani legféltettebb álmát: énekesnő szeretne lenni, amihez meg is van minden tehetsége.
Peter a sportoló, akit mindenki tökéletesnek tart, pedig ő teljesen máshogy gondolkozik magáról. Ő csak keresi a helyét, hogy mi is a dolga a világban.
Eliza imád fényképezni, de az életét beárnyékolja beteg apukája, és egy múltban történt eset, ami után mindenki pletykákat kezdett terjeszteni róla.
Andy a balhés fiú, akinek van tehetsége a zenéléshez, de rossz baráti társasága miatt állandóan valami zűrbe keveredik.

"Hiszen így vagy úgy, de minden élet egyfajta apokalipszissel ér véget."

A regény arról szól, hogyan alakul ennek a négy fiatalnak, a családjuknak és a barátainak a sorsa, amelyet beárnyékol a Radar. Megismerik egymást, barátságok szövődnek, régi szerelmek szűnnek meg és újak alakulnak. Megismerjük Peter húgát, Mizériát, akinek a fiúja a szintén balhés Bobo, nem mellesleg Andy legjobb barátja. Ők is fontos részei a cselekményszálnak.


A Radar elkezdi felemészteni minden normálisnak hitt dolgot, már értelmetlen iskolába járni, a rendőrök minden áron próbálják fenntartani a rendet, a legkisebb kihágásokat is büntetik. Minden kezd széthullani, és főszereplőink élete végzetesen összefonódik. Nehéz a regényről úgy beszélni, hogy ne spoilerezzek, és nem is szeretnék. Ezt a könyvet olvasni kell, és átélni, milyen is lennének az utolsó napok a bizonytalan vagy biztos vég előtt.

Az eredeti borító. Végtelenül egyszerű és nagyszerű, a magyar kiadásé szintén jól sikerült.
A karaktereket sikerült a szívembe zárnom, Petert már a kezdetektől, és Elizát is. Bevallom, eleinte Anitát nem annyira kedveltem, Andyt pedig még kevésbé, de a végére annyira sokat fejlődtek mindannyian, hogy már nem tudtam volna megmondani, ki is lett a kedvencem.

Aki olvasta a könyvet, az tudja, melyik jelenetre is gondolok ekkor. A szívem itt szakadt meg.
A regény vége kiváltott belőlem egy kisebbfajta sokkot, mert olyan tökéletesre sikerült, hogy másképpen nem is lett volna jó. Egy kicsit meg is kellett törölnöm a szemem a könnyektől, ami nálam ritkaságszámba megy. A könyv hihetetlenül valóságos és hiteles képet fest a sarkaiból kifordult világról. Azt kívánom, soha ne következzen be ilyesmi, de ha netán mégis megtörténne, szerintem az így történne meg, ahogy az író leírta.

Ajánlom mindenkinek, nem olyan hosszú könyv, de megéri elolvasni, mert súlyos mondanivalója van és hatalmas élményt nyújt. Nem tudhatjuk, mennyi napunk van hátra, nem tudhatjuk, hogy valaha eltalál-e minket egy űrből jövő objektum, ami a kihalás szélére sodor minket, de azt igen, hogy ha most ezt olvasod, az azt jelenti, hogy itt vagy és élsz. Ami már önmagában is egy hatalmas ajándék. Becsüljük meg, élvezzük ki, (és olvassuk el ezt a könyvet).

Köszönöm szépen a kiadónak, hogy elolvashattam. :)

Libba Bray - Rettentő ​gyönyörűség - Edina kritikája

Sziasztok, Molyok! Már nagyon eljött az ideje, hogy írjak valamit a blogra, majdnem kihagytam 1 teljes hónapot, de most bepótolom. Egy izgalmas kirándulást tettem a fantasy világba, ami a legmesszebb állt eddig tőlem, de már másképp látom a dolgokat.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Libba Bray
Címe: Rettentő ​gyönyörűség
Kiadta:  Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Mikor?: 2008
Hány oldal?: 372
Fülszöveg: Gemma Doyle más, mint a többi lány. A lányok, akiknek kifogástalan a modoruk; csak akkor szólalnak meg, ha szólnak hozzájuk; tudják a helyüket; és hanyatt dobják magukat, és Angliára gondolnak, amikor ezt kívánják tőlük.
A tizenhat éves Gemma önálló egyéniség.
A londoni Spence Akadémiára akkor íratják be, amikor Indiában tragédia sújt le a családjára. Gemma magányos, bűntudattal küszködik és hajlamos a jövőt illető látomásokra, amelyek kínos pontossággal valóra is válnak. Az Akadémián hűvös fogadtatásban részesül. Ám nem teljesen magányos: egy rejtélyes fiatalember követi, aki óva inti, nehogy megnyissa a lelkét a látomások előtt.
Gemma képessége ugyanis, amivel magához vonja a természetfelettit, itt, a Spence-ben teljesedik ki. Itt kerül kapcsolatba az iskola legbefolyásosabb leányklikkjével, és itt fedezi fel, hogy az anyja kapcsolatban állt egy Rendnek nevezett titokzatos csoporttal.
És itt vár rá a sorsa… amennyiben hisz benne.
A Rettentő gyönyörűség igazi hátborzongató olvasmány a suhogó szoknyák, táncoló árnyak és az éjszaka rémeinek széles palettájáról. A viktoriánus kor élénk színekkel megfestett világát tárja elénk, ahol a lányokat arra nevelik, hogy gazdag férfiakhoz menjenek feleségül, de ahol van egy lány, aki más utat keres magának.


A Rettentő gyönyörűség – Libba Bray young adultja megkedveltette velem ezt a műfajt, mert rögtön az elején fejest ugrottunk bele. Van valami a világok között. A 19. Században játszódik, szép történelmi korképet is kapunk a könyv olvasása során.

„Senkit sem ismerhetünk meg teljesen. Ezért a legfélelmetesebb elfogadni valakit hittel és bizalommal, és reménykedni, hogy ő is így fogad el minket.“


A történet Indiában kezdődik, anya-lánya vita szemtanúi lehetünk. Miss Gemma Doyle, főhősnőnk angol leánynevelő intézetbe szeretne menni, mert már megunta az indai piacot. Édesapja ópiumfüggő, édesanyját egy tragédia éri és akire ezek után számíthat az a nagymamája és bátyja, Tom. A veszekedés után otthagyja az anyját, de nem számít rá, hogy akkor látja utoljára.
Ezek után el is küldik Gemmát az angol iskolába. Mrs. Lillian Nightwing, a Spence intézet igazgatónője bemutatja az új szobatársait, és megpróbálja bevezetni az ottani világba. Gemma ekkor még nem is sejti milyen „örökség“ van birtokában. Megismerkedik Felicityvel, Ann-el és Pippával akik a legjobb barátnői lesznek. Később rájönnek milyen misztikus és természet feletti dolgokat rejtegetnek az intézet falai.

"- Nagyon boldog lesz itt, Miss Doyle.
Értsd: Ez parancs."

Gemma és barátnői tökéletesen hozzák az 1800-as évek alakjait a fűzőkkel, viselkedéssel, pukedlizéssel, az önálló élet után vágyakoznak és kalandos életet szeretnének, amit aztán meg is kapnak. Lázadoznak, nem hallgatnak senkire.


Kartik, aki már a legelején figyelmezteti őt, hogy tartsa magát távol a természetfeletti dolgoktól, mert csak bajt hoz magára a Renddel. Az egyik kedvenc részem mikor Fee és Pipp megpróbálják beavatni Gemmát a többi lány közé úgy, hogy el kell lopnia a misebort, eközben a két másik lány bezárja őt a kápolnába. Több nézeteltérés után azért megszeretik egymást.

"- Te vagy az új lány, ugye?
Nem tetszik, ahogy mondja. Az új lány. Mintha valami rovar volnék, akit még nem soroltak be. Rémesus corpus, nőnemű. Gemma Doyle."


Gonosz szellemek, illúzió, megszállottság, vízköpők és sok-sok misztikus lény, látomások. Meg kell tanulnia uralkodni felettük. A titkos napló és a barlang nagy segítségére lesz a kutatásban. Miss Moore, akit a legjobban szeret, a rajztanárnő feltűnően sokat tud.

„– Ha többet óhajtanak a régi legendákról tudni, hölgyeim, van egy hely, ahol segítséget kaphatnak. A neve: könyvtár.“

Az olvasott dolgok filmszalagként pörögtek le előttem. Volt olyan, hogy nem tudtam éjszaka aludni, annyira felzaklattak a dolgok. Nagyon tetszett a történet és a misztikus szál is. Egy lányregény a viktoriánus kor kedvelőinek. A másik két rész hatalmas élmény volt.