2017. július 30., vasárnap

Minden oké!

Sziasztok. Csak egy kis helyzetjelentés, hogy miért nem volt mostanában poszt. Picit sűrűk voltak a napok az én és az Edina számára is, de jövő héten már újult erővel jönnek a frissek.
Edina Libba Bray - Gemma Doyle trilógiájáról fog mesélni, én pedig annyit elárulhatok, hogy nagyszerű könyvecskékről hozok majd értékelést. Legyen meglepi.
További szép vasárnapot!

2017. július 15., szombat

Miért ajánlom az Üvegtrón sorozatot? - Renike

Szép szombatot! Vannak olyan könyvek, amit ha elolvasol, kapsz egy nagyszerű élményt. Vannak olyan könyvek, amelyektől sokkal többet. Ilyen az Üvegtrón is. Ha elolvasod az első részt, már nem szabad abbahagyni, hiszen a folytatásokba olyan fordulatok vannak, amikre nem is számítottál.

Miért is ajánlom a sorozat elolvasását?

1. A világ felépítése

Rég nem olvastam már ilyen jól felépített világú könyvet. Minden apróság olyan hitelesen van ábrázolva, mintha a valóságban ezek a dolgok lennének a legtermészetesebbek. Komolyan mondom, hogy amikor a sorozatot olvastam, nem hittem volna, hogy az írónő ilyen tehetséges és ennyire jó könyveket írt. Nekem már J.K. Rowlingot juttatta eszembe, tehát ez nem kis dolog. :)

2. A szereplők

A főszereplő Celaena mellett a többi szereplő is olyan részletesen kidolgozott, hogy öröm volt olvasni. Chaol Westfall, a testőrség kapitánya a kedvencem lett, az ő részeit szerettem a legjobban olvasni, főleg az első két könyvben. Persze a koronaherceg, Dorian Havilliard se elhanyagolható tényező, ő is egy szerethető karakter. A harmadik és negyedik részben is vannak olyan szereplők, akiket a szívembe zártam, de nem akarok spoilerezni, úgyis mindenki tudja, melyik férfi karakterre gondolok, akik már olvasták. És persze ott van még az a "boszi" is, akinek szintén nem akarom leírni a nevét, de nagyon megkedveltem őt. És a mellékszereplők is remekül vannak ábrázolva, meg a gonoszok is. Hűha, mi van itt. :D

3. A váratlan fordulatok

Amikor eljutottam a második rész végére, leesett az állam. Az első nagy fordulatra az volt a reakcióm, hogy: "Micsodaaaaa?". Tudtam, hogy valami gyanús a leányzónkkal, de erre nem számítottam. Aztán jött az utolsó fejezet és totál ledöbbentem. Mert ami abban kiderült, az teljes mértékben megváltoztatta a sorozatot. Csak még inkább jobbá tette az egészet, pedig már nem hittem volna, hogy lehet tovább fokozni a könyvet, de sikerült. Voltak a harmadik részben is jócskán meglepetések, de a negyediknek az utolsó harmada mindent vitt. Így kell ezt csinálni, minden kis apróság számít a végén.

4. A romantika

Hát igen, az is van benne jócskán. Az írónő annyira tud bánni a szavakkal és érzelmekkel, hogy ilyen jól megírt romantikus kapcsolatokat már régen olvastam könyvben. Mindegyik tetszett valamiért.

5. A harcjelenetek

Nem is kérdés, milyen erős minden harcjelenet. Legyen az egy apró csata a könyv közepén, vagy a nagy, könyvvégi összecsapások. Mindig tud újat mutatni és ahogy ír, úgy elevenedik meg a szemem előtt minden mozzanat.

6. Mert tökéletes és kész!

A cím magárért beszél. :)

Remélem, hogy adok egy kis löketet azoknak, akik eddig csak az első részt olvasták. Nem szabad abbahagyni, mert nem tudjátok, miből maradtok ki! :)

2017. július 12., szerda

Renée Carlino - Sweet ​Thing – Te édes - Edina kritikája

Halihó! Egész nap az autósuliban ülve azon gondolkodtam, hogy mit írjak a Te édesről!. Azonban nem sok minden jutott az eszembe, azt sem tudom, hogy kezdjek bele. Két nap alatt olvastam el, és egy csomószor el kellett raknom. Szegény Mia nagyon idegesítő főhősnő. Igazából először csak azért akartam elolvasni ezt a könyvet, mert nagyon tetszett a borítója. Később rájöttem, hogy a belsője is jó.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Renée Carlino
Címe: Sweet ​Thing – Te édes
Kiadta:  Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Mikor?: 2016
Hány oldal?: 336
Fülszöveg: Mia ​Kelly elit egyetemen végzett diplomás, klasszikus képzésben részesült zongorista, egy gyakorlatias gondolkozású anya és egy különc apa lánya. A diploma megszerzése után nem találja a helyét. Azon őrlődik, hogy üzleti végzettségével kezdjen-e valamit, vagy a zenében mélyedjen el, amit szenvedélyesen szeret.
Amikor édesapja váratlanul meghal, úgy határoz, hogy amíg ki nem találja, mihez kezdjen a saját életével, addig az apjáét folytatja. Ann Arbort New York Cityre cseréli, és átveszi apja kávézójának vezetését. A népszerű találkozóhely törzsközönségét fel nem fedezett helyi zenészek, művészek alkotják. Mia eddig távol tartotta magát az izgalmas és kiszámíthatatlan művészléttől, de a váratlan találkozás Will-lel, az édes, helyes, elragadó gitárossal, bepillantást enged neki ebbe a világba. Amikor a srác a barátja, majd a lakótársa lesz, Mia minden tőle telhetőt elkövet, hogy elnyomja a lelkében dúló szenvedélyt, amit iránta és a zene iránt érez, de apja öröksége lassanként megnyitja a szívét.

A regény középpontjában Mia áll, aki 25 éves egyedül él és zongoraleckéket ad. Édesapja elvesztése miatt New York-ba költözik és átveszi az irányítást kávézójuk fölött.  A repülőtéren találkozik Will-el aki egy vicces, lehengerlő, jóképű fiatalember és még gitározik is. Mint kiderül rögtön fellobban a láng közöttük, de egy baj van, hogy Mia nem akarja átadni a helyet az érzéseinek. A lány lakótársat keres, hát találjátok ki, hogy ki fog hozzá felköltözni. Igen, jól gondoljátok, Will.


„Bolondság azt hinni, hogy a szerelem felszabadítja az embert. A szerelem nem más, mint beteges, irgalmatlan félelem attól, hogy elveszítjük a másikat. ”

Próbál megbirkózni a gyásszal és ebben nagyon sokat segít neki Martha és Jenny, a két barátnője, egyben kolléganője. Apja bohókás természetű volt, ezért nem is akar Mia túl közel kerülni Willhez, ami sikerül is neki egy bizonyos pontig, de, hogy mi lesz azután. Hát ez a nagy kérdés.

„Meg kell találnod az összhangot a szíved és az eszed között… akkor meghallod majd a lelked muzsikáját.“

 „Bébi” egy racionális lány, komoly tervekkel, megfontolt élettel és karriert is szeretne építeni. Jön is egy bankár, de nem biztos, hogy ő boldoggá tudja tenni Miát. A szíve mélyén Willt szereti és akarja, de nagyon zavarja a "csajszert", hogy csak zenélget, éli az életét és nem akar magának nagy hírnevet szerezni. Tudja, hogy az anyja is elhagyta az apját. Enged a szívének és a zene szeretetének ami összefonja a sorsukat? Mia mindig csak egy lúzer senkit látott Will-ben, de az élet bebizonyította, hogy mégsem az. Lehet, hogy néha nem az a helyes út, amit mi annak látunk.


„Akkor vagy valóban szerelmes, ha megkérdezed magadtól, mi lenne nehezebb: neked végignézni az ő halálát, vagy azzal a tudattal élni, hogy ő fogja végignézni a tiédet? Melyikőtökhöz kegyesebb a sors? Csak amikor halálos aggodalommal szeretsz valakit, akkor jössz rá, mit is jelent a kegyes halál. A szerelem nem szelíd romantikáról szól, hanem átkozottul brutális, amitől az ember képes pánikszerűen elmenekülni. Szeretni bátor dolog, és nem ismerek Willnél bátrabb embert.“

Most az egyszer nem a főszereplő nő lett a kedvenc karakterem, pedig általában így van. „Zakkant agyú Will” olyan aranyos, aggódó, odaadó férfi. Nincs is ezen mit ragozni egyszerűen tökéletes, mint az életben, mint az ágyban. (Ezt Miától tudom :D) Szeret főzni, megtesz mindent Miaért, állandóan a kedvében jár „lakócimborájának”. Azt hiszem a való életben én elfogadnák egy ilyen pasit. Nem is tudom, Mia miért gondolkodott olyan sokat. Még szerencse, hogy mind a ketten zenéltek, mert az hoztak őket egymáshoz nagyon közel.

„Azt mondják, az őrültek nem tudják magukról, hogy őrültek.“

Még meg kell említenem „drága Mia” házi kedvencét Jacksont, a kutyát. Nagyon fájt a szívem.
Az volt még nagyon érdekes számomra, hogy a történet elejét és végét Lauren mesélte el, aki egy kétgyerekes írónő. Nagyon hasonlítanak egymásra és ő ad egy lökést Miának.


Összességében szerintem jól megírt könyv, tetszik az írónő stílus. Aki szereti a zenét olvassa el, de ha valaki nem szereti nem baj, majd ez a könyv megszeretteti vele.

2017. július 10., hétfő

Csendes Nóra - Zápor utca - Renike kritikája

Szép hétfőt mindenkinek! Tavaly jelent meg Csendes Nóra könyve, a Zápor utca. Már a borítótervező pályázat alatt felkeltette az érdeklődésem, mert Nóra fiatal kora ellenére megnyerte az Aranymosás Irodalmi Pályázatot, ami nem kis dolognak számít. Tudtam tehát, hogy nagyon tehetséges lehet az írónő. Kíváncsi voltam a történetre, de sajnos nem volt lehetőségem megvenni a könyvet. Szerencsére Edina is el akarta olvasni és miután megvette, kölcsönadta nekem. Megérte kivárni, csodálatos könyvecske volt.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Csendes Nóra
Címe: Zápor utca
Kiadta:  Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Mikor?: 2016
Hány oldal?: 382
Fülszöveg: Kockáztatnál ​a szerelemért?
Két történet – két tizennyolc éves lányról.
Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami.
Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat.
Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között?
Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell.
Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos ege alatt egymásra talál két fiatal. Amikor mindkettőjüket Budapestre küldi a családja, a lány azt hiszi, végre boldogok lehetnek együtt. De a fiú többre vágyik, kiútra… és a lány kegyetlen válaszút elé kerül.
Ki ez a lány, és hogyan fonódik össze a sorsa Bogi életével?
A regény a IV. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve. Az író a tizennyolc évével a kiadó legfiatalabb szerzője.
Megfordulhat az élet egyetlen pillanaton?
Kövesd a szíved!

A könyv olvasása közben zuhogott az eső, úgyhogy megvolt a tökéletes hangulat. Nem viccelek, egy nap négyszer is elkezdett szakadni az eső. És most is, miközben ezt az értékelést írom, szintén esik.
Mint az a fülszövegből már kiderült, két fiatal lány a főszereplője a történetnek, akiknek megismerhetjük az életét közelebbről is. Az érdekesség az, hogy míg az egyik lány, Bogi a jelenben él, és naplóbejegyzésekben meséli el a mindennapjait, a másik ötven éve volt fiatal, és levelekből tudhatjuk meg, milyen volt az élete tizennyolc évesen.

"Vannak emberek, akik olyanok, mint a szél. Nem tudod irányítani őket, csak behunyni a szemed, ha a szellő végigsimít az arcodon, és elfogadni, hogy tovább fúj."

Bogi a nyári szünetet egy tíz napos kirándulással kezdi, amin családjával és még két másik családdal együtt vesznek részt egy nyaralóban. A lány most fejezte be a középiskolát, és ősszel már Budapesten folytatja tovább a tanulmányait. A nyaralóban Bogi megismeri Gergőt, akivel összebarátkozik, majd szerelmes lesz belé. A fiú tehetséges zenész, hegedül egy feltörekvő bandában. Tehát a jelenben játszódó történetben Gergő és Bogi kapcsolatát követhetjük nyomon.


A múltban játszódó részek főszereplőjének nem fogom lelőni a nevét, gyertek rá majd ti magatok. Szóval az ötvenes években volt egy fiatal lány, aki szerelmes lett. A lány egy falun lakott, varrónőnek tanult, mert másra nem volt lehetősége, csak ezt engedhette meg magának a család. Egy napon a lány megismeri Sámuelt, akibe szép lassan beleszeret. Igen ám, de ezt nem úgy kell elképzelni, mint a mostani kapcsolatokat, hogy "pislogsz kettőt és már együtt vannak" a szerelmesek. Ebben a korban más szabályok uralkodtak. Egy fiatal lány nem beszélhetett csak úgy egy fiatal férfival, mert akkor szégyent hozott volna a családra, nem beszélve arról, hogy mennyire szeretnek az emberek buta pletykákat terjeszteni a másikról. A lány csak titokban találkozgatott Sámuellel, vagyis Samuval, de nekik mindent megértek ezek a lopott percek. Nagyon tetszett, ahogy az írónő leírta a falusi életet, szerintem rendkívül hitelesre sikeredett, imádtam ezeket a részeket olvasni.


Megismerjük az ötvenes évekbeli Magyarországot, ahol nem volt könnyű az élet. A lány családja szegény volt, és mivel nem tudták volna tovább eltartani, a lány Budapestre költözik a rokonaihoz és dolgozni kezd.


Minden fokozatosan kibontakozik előttünk, a múltban szereplő lány élete és Bogié is. Valamilyen kapcsolatban állnak egymással, és bevallom, én végig másra tippeltem a lány kilétét illetően. De kellemes meglepetés volt és nekem a vége is tetszett. Szerintem ezt a regényt nem lehetett volna másképp befejezni, így tökéletes.


Mindenkinek ajánlom, aki egy gyönyörűen megírt történetet szeretne olvasni, mert ez a könyv olyan. Picit eszembe juttatta a kedvenc könyvem hangulatát, a Gordonkát. Ez egy hatalmas jó pont. Kíváncsian várom Nóra többi kötetét is.

2017. július 9., vasárnap

Második Book tag

Az egyik könyves blogon láttunk egy nagyon jó kis book tag-et. Edinával úgy döntöttünk, mi is megcsináljuk, a neve Mid-year Book Freak Out Book Tag. :)


Íme:

1. Az idei éved eddigi legjobb könyve:

Renike: Sarah J. Maas Üvegtrón sorozata teljesen magába bolondított, de ha csak egy könyvet emelek ki a sorozatból, akkor talán a második része tetszett a legjobban, az Éjkorona. Menjetek, és olvassátok el! :D

Edina: Most nagyon kellett gondolkodnom, mert ebben az évben a 26-odik könyvnél tartok és mindegyik nagyon jó volt. A legelső helyen áll a Nyugalom tengere és a Papírhattyú. Mind a két könyv magával ragadott és elvarázsolt.

2. A legjobb folytatás, amit idén eddig olvastál:

Renike: Úgy érzem, Sarah J. Maas Üvegtrón sorozata lesz a főszereplője a Book tag rám eső részének. :D Az előbb említett Éjkorona volt a legjobb folytatás, amit ebben az évben olvastam, mert olyan váratlan fordulatok történnek benne, amikre nem is számítottam.

Edina: A Silber - Az álmok második könyve sokkal jobban tetszett, mint az első. Ebben az évben folytattam a Helen Grace második és harmadik részét is, azokban sem csalódtam. Már megszereztem a negyedik részt is aminek címe a Hazudsz, hazudsz.

3. Egy új megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél:

Renike: Sarah J. Maas - Tüskék és rózsák udvara. Igaz, hogy ez még tavaly jelent meg, de most jött ki az utánnyomása. Nagyon remélem, hogy sikerül megszereznem még ebben az évben, mert az írónő rendkívül tehetséges, és már most tudom, hogy ebben a könyvében sem fogok csalódni.

Edina: Rengeteg ilyen könyv van, de a legjobban kedvenc írónőm, Jodi Picoult új regényét várom, az Apró csodákat.

4. Az év második felének legjobban várt kiadása:

Renike: Nem unjátok még a válaszaim? Reménykedem benne, hogy még idén megjelenik az Üvegtrón sorozat ötödik kötete, tökéletes karácsonyi ajándék lenne.

Edina: Kerstin Gier trilógiájának az utolsó részét, Az álmok harmadik könyvét. Úgy hallottam, hogy decemberre már meg fog jelenni, mindenképp el szeretném olvasni.

5. A legnagyobb csalódás:

Renike: Igazából olyan óriási csalódásom nem volt, de azért volt egy könyv, ami szerintem nem ért fel a többi olvasmányom szintjére: Debbie Macomber - Első hó. Picit cukros, nyálas és hihetetlen, de egynek elment.

Edina: Nem ért még eddig ilyen csalódás csak a szereplők miatt, leírom ezt, ha már más nincs. Két napja fejeztem be Csendes Nóra - Zápor utca című regényét. Nagyon csalódtam, hogy nem alkot már egy párt két szereplő, pedig annyira szurkoltam nekik.

6. A legnagyobb meglepetés:

Renike: Szerintetek? Sarah J. Maas Üvegtrónja. Azt hiszem, már elmondtam, miért.


Edina: Gwenda Bond - Lány a kötélen című könyve. Csak pozitív dolgokat tudok róla mondani. Egyszerű, mégis élvezetes és magával ragadó. Nem túl felkapott könyv, de nekem nagyon tetszett.

7. Új kedvenc író (debütálás vagy csak számodra új):

Renike: Jaj, már megint! Sarah J. Maas, mert tőle már csak J.K. Rowling tud jobban világot alkotni. Nem vicc. Addig nem vagy képes letenni a könyveit, míg el nem olvasod.


Edina: Leylah Attar volt az, akitől most olvastam először, de nagyon a szívembe lopta magát. Akarok majd más regényt is olvasni tőle.

8. A legújabb fikciós szerelmed:

Renike: Van egy könyvecske, aminek az a címe, hogy Üvegtrón. :D Említettem már? Na, szóval a legújabb könyves szerelmem Chaol Westfall testőrkapitány. Ha valaki szeretné megtudni, miért, olvassa el az Üvegtrón sorozatot. ♥♥♥

Edina: Ilyenem még nincs, de aki nagyon bejött az Elec O'Rourke a Legdrágább mostohabátyám című könyvből. (Renike tuti valakit az Üvegtrónból fog írni, meg a következő kérdésre is :D)

(Renike: Nem csak a következőre, hanem majdnem az összesre. :D)

9. A legújabb kedvenc szereplőd:

Renike: A végén még elriasztom a blog olvasóit, de nem tehetek róla, imádom az Üvegtrónt, és ez főképp a főszereplő érdeme, aki nem más, mint Celaena Sardothien. Mindenkori kedvenc főhősnőim közé került, és minden részben egyre jobban megszerettem.

Edina: Sky Davis a Hopeless trilógia főszereplője. Csodáltam az erős és vagány személyisége miatt. Soha nem adta fel és kitartott a végsőkig saját akarata mellett.

10. Egy könyv, ami megríkatott:

Renike: Nem szoktam sírni a könyveken, csak nagyon ritka esetben, de Király Márk: Harminc nappal a világvége előtt című könyvét többször megkönnyeztem.

Edina: Majdnem minden könyvön sírok mostanság, de amin a legjobban sírtam az a Csillagainkban a hiba, a Mielőtt megismertelek és a Törékeny volt.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett:

Renike: Mindegyik boldoggá tett, de a legjobban az Üvegtrón sorozat. Alig várom, hogy újraolvassam.

Edina: A Nyár-trilógiát olyan jól esett olvasni. Mindig boldog voltam, ha leülhettem és folytathattam. Nagyon tetszett.

12. Kedvenc könyvadaptáció, amit idén láttál:

Renike: Ha most az lenne a kérdés, hogy kedvenc képregény-adaptáció, akkor egyértelműen a Logan - Farkast írnám, de mivel nem az a kérdés, akkor a Mielőtt elmegyek filmet választom. (Bocsi, de muszáj volt megemlítenem a Logant, mert IMÁDTAM). A Mielőtt elmegyek az egyik kedvenc könyvem, Lauren Oliver írónő tollából. A film elég könyvhűre sikeredett és jól átadta azt a varázslatos hangulatot, ami belengi a könyvet.

Edina: A 13 okom volt sorozat teljesen jól sikeredett. Nem is gondoltam, hogy lehet még ilyen jó.

13. A kedvenc értékelésed, amit te írtál:

Renike: Josh Malerman - Madarak a dobozban című könyvéről írt kritikám a kedvencem, főleg azért, mert benne van az új amerikai kiadás borítójának a képe, ami gyönyörű lett és azóta se győzök gyönyörködni benne.

Edina: Hú, ebben a pár hónapban elég sok értékelést és kritikát írtam a könyves blogunkra, de talán ami a legjobban sikeredett szerintem a Papírhattyúról szól.

14. A legszebb könyv, amit vettél (vagy kaptál):

Renike: Nemrégiben a Fumax kiadótól sikerült megkapnom Josh Malerman - Ház a tó mélyén c. könyvét, aminek csodálatos borítója van és a könyv is remekre sikeredett.

Edina: Már 32 könyvet tudhatok a magaménak, ami nagyon boldoggá tesz. Mindegyik gyönyörű, de a legszebb Okváth Anna - Szonáta gordonkára és kávédarálóra c. könyve.

15. Milyen könyveket akarsz mindenképpen elolvasni az év végéig?

Renike: Nagyon sok van és ha belekezdenék, nem érnék a végére. Egy külön posztban majd elmesélem részletesen a közeljövőben.

Edina: Ezekből a könyvekből millió van és a várólistám végtelen hosszú. Tervezem a Gemma Doyle trilógiát, Ház a tó mélyén és A végzet tébolyult kereke című könyveket. De ezek csak töredékei a listának.

Reméljük, élveztétek a válaszainkat (és már mentek is elolvasni az Üvegtrónt). További szép napot nektek! :)

2017. július 8., szombat

Leylah Attar - Papírhattyú - Edina kritikája

Szép napot mindenkinek! Úgy határoztam, hogy ma a Papírhattyúról fogok írni, ami a Rázós könyvek csoportjába tartozik.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Leylah Attar
Címe: Papírhattyú
Kiadta:  Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Mikor?: 2016
Hány oldal?: 376
Fülszöveg: A szerelem nem halhat meg soha. 
Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.
Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.


Sokat gondolkodtam rajta, hogy megrendeljem-e, de kiderült, hogy nem csináltam ezzel hibát. Leylah Attar csodákat művelt ezzel a könyvvel. Pár napig muszáj voltam szünetet tartani, mert nem bírtam felfogni és feldolgozni a történteket. Tele bosszúvággyal, gyűlölettel, kínok közötti sorssal. Elborzasztott, a földre kerültem tőle, idegeskedtem, falhoz vágtam, sírtam, nevettem majd a legvégén megölelt. Biztos, hogy nem egy romantikus könyv, hanem drámai, szívszaggató, de lehet, hogy két szív egymásra talál. Lehet jövőjük? Vagy elúszik minden, akárcsak egy hattyú? Mit is mondhatnék a sztoriról? Nem is tudom, talán az a legjobb, ha semmit.


Öt részre van felosztva a könyv, a főszereplők részei ismétlődnek. Skye Sedgewick, akit egy buli után elrabolnak és egy zsákkal a fején ébred fel. Az, hogy ki az elrabló és mi az oka annak, hogy elrabolta nem árulhatom el. Az egyetlen tiszta lelkű ember ebben a regényben MaMaLu, aki Skye dadusa volt. Az írónő nem köntörfalazott rögtön belevágott a közepébe már az első oldalaktól nyomon követhetjük Skye sorsát. Muszáj elfelejteni szép múltját, a magas sarkú cipőket, szép villájukat és apucit, aki mindent előteremt. Az elrablója megkötözi, kínoztatja, bezárja, éhezteti, megcsonkítja és megfosztja mindentől ami Skye számára fontos volt. Egy hajón élnek és utaznak az óceánokon keresztül, de hogy miért az egy jó darabig titok marad. Valaki nagyon bosszúéhes és mindent vissza akar fizetni annak, aki őt megfosztotta a legdrágább kincsétől.


Skye a kedvenc hősnőm lett. Bátor, kiáll magáért, harcias, kemény, de néha el is érzékenyül, bár soha nem adja fel. Az események amiket mesél néha a múltban, néha a jelenben játszódnak. A múltból kiderül mit tettek a szülei, mi történt a legkedvesebb barátjával.


A Papírhattyú az ez évi olvasmányai csúcspontjára került. Sötét. Keserű. Különleges. Gyönyörű. Ajánlom azoknak akik szeretik a bosszús, kikészítő, kemény történeteket szívből ajánlom. Többet nem is tudok írni, mert nem szeretném lespoilerezni az egészet, úgy semmit nem érne.  A végére hozok pár idézetet, amik a kedvenceim lettek.


„Mert ha szeretünk valakit, mindig ott van bennünk, és a legsötétebb pillanatokban is rátalálhatunk a világosságára. Minél mélyebb a szeretet, annál fényesebben ragyog.”

„Vagy a szerelmet választod, vagy a gyűlöletet, mert ahol az egyik él, ott a másik el fog pusztulni.“

„– Mi magunk vagyunk a kérdés, amire még nem született válasz, a búvóhely, amit még nem fedeztek fel, és a csata, amit még nem vívtunk meg.“

„Ha az ember lehunyja a szemét, és olyasvalakire gondol, akit szeret, nem a hajszín, a szemszín meg a személyi igazolványba kerülő egyéb adatok összessége jut eszébe. Inkább mindenféle apróságok bukkannak elő a tudata mélyéről, olyan dolgok, amikről nem is gondoltuk volna, hogy elraktározzuk őket.“

„A remény gyenge pillér. Nem mindig bírja el a valóság súlyát.“

„Nem mindig akkor kapjuk meg a kincset, ha kitartunk valami mellett. Néha akkor történik meg a varázslat, ha elengedjük, amit kell.“

2017. július 5., szerda

Jenny Han - A ​fiúknak, akiket valaha szerettem - Renike kritikája

Sziasztok! Ma egy olyan könyvről lesz szó, ami nagyon kedves a szívemnek. Annyira beszippantott, hogy egy délután alatt kiolvastam még tavaly nyáron. Mielőtt ezt a könyvet olvastam volna Jenny Han-től, már túl voltam a Nyár-trilógiája első részén, és mivel már az is tetszett, tudtam, hogy ez a könyv sem fog csalódást okozni. Nem is okozott, egyik kedvencem lett, nem is értem, miért írnak rosszat róla olyan sokan. Figyelem, sok cukrot fog tartalmazni az értékelés. Én szóltam. :D

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Jenny Han
Címe: A ​fiúknak, akiket valaha szerettem
Kiadta:  Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Mikor?: 2015
Hány oldal?: 360
Fülszöveg: Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.
Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.


Ez a könyvecske tökéletes kikapcsolódás, teljesen magába szippant és olyan aranyos, hogy belesajdul a szívem. Adott egy család: apuka és három lánya. Sajnos az anyuka már évekkel ezelőtt egy szerencsétlen balesetben meghalt. A lányok, név szerint Margot, Lara Jean - aki a főszereplőnk - és Kitty nagyon szeretik az apjukat, de most a családban egy kicsit felborul minden. A legnagyobb lány, Margot tanulmányait Skóciában folytatja tovább, ami ugye elég messze van Amerikától. Margot szakít a barátjával, Josh-sal mert szerinte a távkapcsolat nem jó megoldás.


És melyik volt az a mondat, ami után nem tudtam letenni a könyvet? Hát ebben a jelenetben ott a válasz:
" – Lara Jean… Szerinted te már voltál szerelmes? Igazán
szerelmes?
(...)
A válasz Margot kérdésére: igen, azt hiszem, voltam már
szerelmes. Az igaz, hogy csak egyszer. Joshba. A mi
Joshunkba."

Nekem innentől fogva tudnom kellett, mi lesz Lara Jean és Josh sorsa és olyan meglepetések értek, hogy a végére már rájöttem, itt valami többről van szó. De csak szép lassan.
Szóval Lara Jean szerelmes Josh-ba. Eddigi élete során már több fiúba is volt "szerelmes", és mindig, amikor le akarta zárni magában az érzéseit az adott fiú után, írt neki egy levelet, amit persze soha nem küldött el az illetőknek. Igén ám, csakhogy valami történik, és a levelek eljutnak a címzettekhez.


Megkapja a maga levelét Peter Kavinsky is, aki a suli egyik legmenőbb fiúja. Peter számon is kéri Lara Jean-t, hogy mi ez a levél, de Lara Jean elmondja neki, hogy már régen írta és nem számít már semmit se. Aztán Lara Jean rájön, hogy a Joshnak szánt levele is kikerült, nemcsak az, amit Peternek írt. Megpróbálja kerülni a fiút, de persze nem sikerült, a suli folyosóján találkoznak és Josh megkérdezi, hogy érez-e iránta valamit. Lara Jean megijed és azt hazudja, hogy jár egy pasival, mégpedig Peter Kavinsky-vel, aztán odaszalad az éppen a folyosón sétáló Peterhez és mindenki szeme láttára megcsókolja. Itt kezdődnek a bonyodalmak. Lara Jean el akarja hitetni Joshal, hogy Peterrel jár. Peter nemrég szakított a barátnőjével. Megegyeznek a fiúval, hogy színlelik, hogy járnak. És innentől már minden összegubancolódik. Többet nem szeretnék elárulni róla, mert olyan cuki kis jeleneteket kapunk, amire nem is számítottam. Minden kiderül benne, aminek ki kell derülnie. :D Tetszettek a karakterek, tetszettek az események, minden tetszett. A vége is tetszett és már várom a folytatást is, ami remélhetőleg még ebben az évben érkezik.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki egy könnyed történetre vágyik. Nyárra tökéletes olvasmány. Nagyon cuki, és ilyen is kell néha. :)

2017. július 3., hétfő

Lylia Bloom - Védtelenül - Edina kritikája

Sziasztok! Most egy magyar írónő regényéről fogok írni, mégpedig a Védtelenül című Rubin pöttyös könyvről. Lylia Bloom nagyszerűen összehozta ezt a történetet. Megint egy érzelmi hullámvasút kellős közepén éreztem magam, mikor olvastam. Először olyan érzésem volt, hogy nem fogom befejezni, DE az első 30 oldal után már nem tudtam szabadulni. Megvolt minden ebben a könyvben amire nekem szükségem van. Tragédia, gyász, szenvedés, bántás.

Alapadatok a könyvről:
Írta:  Lylia Bloom
Címe: Védtelenül
Kiadta:  Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Mikor?: 2016
Hány oldal?: 280
Fülszöveg: Létezik tökéletes férfi?
Anna élete nagyszerű. Második évét kezdi az egyetemen, és a legfőbb problémája, hogy mikor jut el álmai városába, Rómába. Szereti az életét, vágyik a nagy Ő-re, és imád a barátnőivel csetelni.
Megismerkedik a titokzatos és vonzó Rolanddal, aki nem nyugszik, amíg Anna bele nem egyezik egy randevúba.
A szerelem hirtelen születik, és Anna úgy érzi, nem is lehetne boldogabb, bár a barátok egyre jobban aggódnak a túl gyors összeköltözés miatt. Anna nem érti, miért, hiszen Roland figyelmes, vonzó és mellette minden vágya teljesül, még a várva várt utazás is.
Csakhogy az álomvilág hirtelen szertefoszlik.
Vajon milyen a nagy Ő igazi arca?
Mit jelent a birtoklás, és mit az őszinte szerelem?
Anna úgy érzi, az élete romokban hever, és egyre nehezebb a kiút megtalálása.
De küzd, még akkor is, amikor egy váratlan tragédia mindent tönkretesz.
A regény az V. Aranymosás Irodalmi Válogató Public Star kötete,
az olvasóközönség kedvence.
„Lassan felálltam a földről. Maga a mozdulat nehézkesnek tűnt, mégis valahogy sokkal többet jelentett. Erősebb lettem. Felálltam, miután majdnem ottmaradtam. És csak ez számított.“

Anna, aki a főszereplő lány, és Roland akibe beleszeret, halálosan. Először csak sms-eznek, később már Roland felhívja Annát és éjszakákon át beszélgettek. Rájönnek, hogy nem tudnak egymás nélkül élni. Anna még az egyetemre jár, Roland pedig dolgozik. A statisztika nem a kedvenc tantárgya főszereplőnknek. Itt kerül a képbe egy másik szívtipró, Kristóf. Az, hogy mi lesz, vagy mi nem lesz köztük majd Ti kiderítitek.

„Rájöttem, mit értenek egyesek azon, hogy elvesztik az eszüket. Nem gondolkodtam, alig tudtam, mit csinálok, csak éreztem őt – mindenhol.“

Roland 8 évvel idősebb, mint Anna. Valahogy nem volt a kedvenc „pasim”. A múltja teljesen tisztázatlan, pszichológushoz is kell járnia. Poszttraumás személyiségzavarban szenved. Talán, ha időben elmondott volna mindent, jobb útra tudták volna terelni kapcsolatukat. Később nagyon megszerettem, még azok ellenére is amiket tett vagy gondolt.

„A szívemre hallgattam: örültem neki.“


Kristófról nem szeretnék sokat elárulni, azt már tudjátok, hogy a statisztika nagyon ment neki. Mindig csábítgatta Annát. Kifejezetten utáltam, már az elejétől nem volt nekem szimpi ez a pasi. Nem is szerettem meg még a könyv végére sem. Nem számított neki más becsülete, csak a pénzt látta maga előtt.
Anna és családja egy tökéletes, idilli kapcsolat. Erős személyiség, bár az évek alatt nagyon sokszor töri össze a szívét és lelkét. Mindezek ellenére állja a sarat. Nagyon részletesen olvashatjuk Anna lelki állapotát. Barátnője Vivi és Lora is mindig támogatja, online konferenciabeszélgetéseket indítanak és leírják egymásnak a gondjaikat. Volt olyan, hogy még Vivivel is összeveszett Roland miatt. A fájdalmába, kiborulásaiba, érzéseibe belepillanthatunk, át tudjuk élni. Sajnos a tragédia, ami történik teljesen váratlan, és itt roppan össze Anna is.

„Annyi mindent tehettem volna, én mégis mozdulatlan maradtam“


Nagyon jól kidolgozott, érett, élő könyv. Tényleg, mindent tiszteletem az írónőé. Még el is sírtam magam. A legjobb Rubin pöttyös könyvek közé tudom besorolni. Azért meg, hogy keveset árultam el a történetből ne haragudjatok, de nem akarom lelőni a poént, vagyis a sok drámát.
Most fejeztem be a Papírhattyú című könyvet és úgy gondolom arról fog szólni a következő kritika. Ki olvasta már? Kezeket fel!